Kritikáim
Gianni Rodari
Jácint úrfi a füllentők birodalmában
Kevés az olyan gyerekkönyv, amelyik, mint egy nagy szakértelemmel és szeretettel elkészített étel, az összetevőket a megfelelő arányban tartalmazza, s amelynél a végeredmény is önmagáért beszél. Gianni Rodari regénye ilyen.
A szerző rendkívül ügyesen, szinte kötéltáncosként egyensúlyoz képzelet és valóság határán. A fel-felvillanó, eredeti hangvételű meseszerűséget − Jácint úrfi legkisebb királyfikhoz hasonló útnak indulása, életre kelt rajz (Sántácska macska születése), fordított ország, amelyben mindennek az ellenkezője az igaz − rendre megszakítják, átértelmezik és élővé teszik az önálló novelláknak is beillő rövid történetek, amelyek a regény egy-egy szereplőjéről szólnak. Tovább a meseutca.hu oldalára >>
Madártollakból és júliákból
Géczi János ősz vagy júlia című verseskötetéről
Azt mondják, egy helyről, intézményről gyakran a minket fogadó portás alapján alkotunk előzetes véleményt. Öltözéke, stílusa, beszédmódja és modora révén kaphatunk képet a kapukon túli világról. Géczi János kötetének – mely a Napkút Kiadó Japán Cédrus sorozatának negyedik darabja – mindjárt a címénél elakadunk a szokottnál talán hajszállal hosszabb időre, mert a borítón szereplő talányos szavak két lehetőséget is adnak az ajtónyitásra. A szószerkezet ugyanis egyaránt értelmezhető tőmondatnyi kijelentésként ([Te] ősz vagy Júlia), és egy választó értelmű mellérendelő szintagmaként is (ősz – vagy [inkább] Júlia) – azaz: halál vagy szerelem. Így már rögtön az induláskor kicsúszik a látogató talpa alól a megítélés biztos – és sokszor tévutakra vezető – talaja. Vékony, macskakövekből vagy inkább szabálytalan mészkősorból rakott vonalon egyensúlyozhat, s erről a határvonalról nézve el is felejti, hogy tulajdonképpen miért is jött. A „kalandra fel” élmény első lépései után mindjárt valami különös helyen és időben találja magát. Tovább az irodalmijelen.hu oldalára >>