Kritikák
Hétvári Andrea: Vörösbegyek nyugalma, drága Fif!
Szepesi Dóra recenziója
"Keresni kell a szépet, igen, aztán megtalálni, aztán belőle valami újat, frisset alkotni és tovább adni. Ezt tette Hétvári Andrea. Megihlette a Radnóti házaspár élete, szerelme, és persze a művek, amik ránk maradtak. Ami meg nem maradt ránk, azt kitalálta ő: megírta Fanni naplóit. Rendkívül izgalmas ötlet női szemszögből látni Fifi és Miklós hétköznapjait, egy félig fiktív, félig dokumentum értékű - félig prózai és félig verses - naplóban. Versciklusnak indult, csak úgy, ám amikor verstantanára, Vilcsek Béla javaslatára elolvasta Radnóti naplóit, kapcsolódott hozzá, „szétírta", és a mű szinte magától alakult, ahogy tükröztette a női lélekben."
EGY ÚJ HANG
Vilcsek Béla
..."Az itt következő ciklus ízelítő tervezett kötetéből. Egy Hamvas Béla-inspiráció. Nem parafrázis, nem pastiche, nem rájátszás és nem utánérzés. Nem is lehet az, már műfajánál fogva sem. Hamvas Béla egy fákról szóló esszéjének továbbgondolása, átlényegítése. A lírai esszé esszéisztikus lírává formálása. Hamvas Béla a következőket írja esszéjének bevezetőjében: "A fa állandó áradó növekedése, mélységekből való ömlése zavartalan, mert a táplálékkal egybenőtt. Ételével szakadatlan érintkezésben van. Növése szünet nélküli. A táplálék a föld. A fa a földet szívja, mindig mélyebbre és mélyebbre nyúl bele. De a fa nem parazita. Nem öli a földet, hanem alkalmat ad neki arra, hogy magát elajándékozza. A kötés kölcsönös, a gyökér belefúródik a földbe, hogy kaphasson, a föld magába húzza a gyökeret, hogy adhasson. Az, hogy valami van, még nem jelent semmit, minden, ami van, csak az adásban, az elajándékozásban nyer jelentőséget. Ez minden viszony alapja, s ebben a viszonyban az, aki ad, mélyebbről van kötve, mint az, aki kap, mert nem a szükséglet köti, hanem a bőség. Az igazi kényszer sohasem a hiányok betöltése, hanem a fölösleg elajándékozása."
Hétvári Andreát ilyen elajándékozónak vélem. Költészetét a fölösleg elajándékozásának."
Képzeljünk gyerekverseket
Tamási Orosz János
"Szép, amolyan vegyestechnikájú kötet. Van benne dallam, prózavers, haiku, klasszikus kétsoros páros– és négysoros keresztrím; de elsősorban érzelem van benne. Ha kell, komoly, de kerüli a komolykodást; ha kell, játszik a ritmus, szépen, önfeledten; mert nem kell mindig nagy, komoly szavakkal elvarrni a sorokat, valóban."